Na lepergett ez a nap is. Azon kívül, hogy lett egy szobatársam és már négyen vagyunk egy cipőben, nem történt semmi. Szóval jött egy litván pár, akik közül a fiú lakik velem, mert nem engedélyezték nekik, hogy egy szobában aludjanak. Teljes erőbedobással albérletet keresünk. Úgy volt, hogy lesz egy, de aztán mégsem. Eléggé problémás úgy albérletet keresni, hogy kézzel lábbal értetjük meg egymást. mármint mi négyen a törökökkel szemben, akik a törökön kívül semmit nem beszélnek. Ám az első számú kontaktkurva megígérte, hogy eljön holnap délelőtt és segít nekünk lakást keresni. Hát kíváncsi leszek... A litvánok egyébként tök jó fejek és jól beszélnek angolul, elég sokat dumáltunk. Együtt ebédeltünk, meg mittudomén. Holnap nagy nap lesz. Az albérlet keresés után délután egyre megyünk suliba, ahol találkozunk a tanárainkkal, este meg megyünk együtt vacsizni az összes Erasmusos diákkal. Négyünkön kívül még van három, akikkel nem találkoztunk. Izgi lesz!!!
Akkor jöhet a társadalomkritika. Vagyis inkább apró megfigyelések a török élettérről és fura szokásokról.
Például az van, hogy nincsenek kukák az utcán. Sehol. De még a nagy lakóházaknak sincsen kukája. Az emberek lehordják a szemetet az utcára, jobb esetben zacskókba csomagolva és otthagyják. A járókelők meg előszeretettel rúgják fel őket és esnek kelnek tőlük. A szemét további sorsa is kifejezetten érdekes. Ahol nagyobb kupac szemét gyűlik össze azt otthagyják tovább tornyosodni. Ebben ugyan nem értem mi a logika, de biztos van értelme. A kisebb kupacokat fiatal tinédzser srácok gyűjtik össze oly módon, hogy húznak maguk után egy nagy kerekes kocsit, amin van egy hatalmas vászon zsák és abba dobálják a matériát. Guszta meló. Szóval van, hogy két egyébként egész normálisan kinéző lakóház között hatalmas hulladékkupac növekszik. Bizarr dolgaik vannak ezeknek a törököknek az tuti. Mondhatnám azt is, hogy abnormális a mi értékrendszerünkhöz képest. Például megbotránkoznak, ha nyilvánosan megcsókolsz egy lányt. A litván párt még figyelmeztették is, hogy ne adjon puszit a barátnőjének. Mondjuk én láttam törököket is csókolózni, de ez most lényegtelen. Viszont ha eldobod a szemetedet azt simán elnézik. legalábbis itt a gettóban ahol most nyomatjuk. Sőt ők is szemetelnek szemrebbenés nélkül. Szóval nőt nem illik közterületen ölelgetni, fiút annál inkább. Itt úgy látszik, hogy az a divat, hogy a férfiak (fiatalok, öregek egyaránt) kart karba öltve, vagy egymás derekát átkarolva, esetleg kézenfogva sétálgatnak az utcán. Nem hiszem, hogy ennyi identitását felvállaló török homoszexuális lenne, ez inkább csak valami számunkra bizarr beidegződés lehet náluk. Ha már nőket nem ölelgetnek, akkor ölelgetik egymást. Ennyi.
Az utolsó apró érdekesség mára, hogy minden második sarkon férfi fodrász van. Én női fodrászt még nem is láttam sehol. A férfi fodrászatok viszont mindig tele vannak. És férfiak vágják férfiak haját. Amúgy a fiatalok szinte mind metroszexuálisak. Mindegyik arany színű melegítőben, lezselézett hajjal kolbászol a különböző üzletek között. Na jó biztos nem mindegyik, de marha sok. Na ez is ennyi! Éljen Musztafa Kemál Atatürk!
