Volt ilyen lehetőség, hogy befizettünk egy bizonyos összeget és elmehettünk Kappadókiába, Törökország állítólag legszebb vidékére. Az biztos, hogy még egy ilyen hely nincs a világon. Körülbelül az ország közepe tájékán terül el Kappadókia, ami végül is egy vidék elnevezése, ahol igen furcsa természeti képződmények burjánzanak. Busszal mentünk… háát rohadt messze van. Ráadásul a senkiháziak török szervezésnek köszönhetően nem volt fűtés a buszban, ezért szanaszéjjel fagytunk, mivel meglepő módon igen hideg volt, Isztambullal ellentétben, ahol viszont még a mai napig pólóban rohangálódunk. Hát a táj viszont elképesztő volt. Mintha egy másik bolygón lennénk. A kis falvak meg ezekbe a nagy sziklakinövésekbe vannak építve, olyan az egész, mint az őskorban. Az emberek százszor kedvesebbek voltak, mint Isztambulban, és itt a szaros nagyvárossal ellentétben mindenki beszélt angolul. Voltunk egy földalatti városban, amit még az ókeresztények vájtak a földbe bujkálás mivoltából. Kemény volt. Egy egész város föld alatti kis alagutakból, meg termekből. Eléggé útvesztő jellege volt az egésznek, fel, le jobbra-balra, kisalagútból terembe, onnan át egy lyukon… labirintus. A szálloda volt még nagyon állat. Persze az is félig a sziklába volt vájva, úgyhogy abszolút átéreztük a hely hangulatát. A népek nagy része elment kocsmázni, de mi okosan ott maradtunk a szálloda kistermében, ahol csöndesen sörözgettünk a szálloda tulajával és annak barátnőjével, egy amerikai nővel, aki éppen világkörüli úton járt, amikor pár hónapja ott ragadt Kappadókiában ennél a szállodásnál. Azt még nem tudja mi lesz a későbbiekben, de ránézésre jól megvoltak egymással. Látjátok hova kell elmenni a szerelemért?! Ilyenek vannak a világban gyerekek… Gazdag kétdiplomás ámérikái világkörüli úton beleszeret, egy általános iskolát éppen hogy elvégzett füstös törökbe, aki ráadásul törve beszéli a nyelvet. Na szóval kalandos és érdekes volt minden. Reggeli a tetőn a napsütésben…hmm…Minden fasza volt, kivéve a török szervezést, akik megint jeleskedtek az antitalentumukkal. Meg parasztok is voltak. Minden töröknek elsőnek kiosztották a legjobb szobákat és már mind törölközőben rohangált fel-alá, amíg minden más nemzetiség fáradtan, koszosan ácsorgott a cuccaival várva, hogy végre kapjon szobát. Hát ekkora paraszt vendéglátók ezek a törökök. Pedig ez egyetemi szervezés volt, ahol aztán az értelmiséget képzik. Ez van. Sok itt a bunkó. Most mondhatjuk persze, hogy nálunk is, persze persze, de itt aztán. És ami a legjobb lett volna pofájuk hazafelé megállni egy kocsmában és megnézetni mindenkivel a szaros galataszeráj-fenerbáhcse focimeccsüket, amire annyira gerjednek. És emiatt két órát várattak volna minket. De mondtuk nekik fociutálatommal kikelve magamból, hogy basszátok meg, kurva gyorsan menjünk tovább hazafelé, mert nem fogok itt dekkolni, és focit nézni. Na mivel többen nemtetszésüket nyilvánították az ötletre, ezért lefújtuk a focit. Kappadókia viszont tényleg a világ egyik legjellegzetesebb helye. Sirály volt nagyon.
