A Kárpitost biztos sokan nem is ismeritek, én azért elmondom ezt az érdekes észrevételemet. A Kárpitos egy szelíd tekintetű, jámbor ember, aki Juhász Ferenc barátom lakótelepén ügyködik a kis kárpitosműhellyé alakított garázsában. Kedves, barátságos ember, bajszos, jellegzetes arcvonásai vannak, és az állán enyhe kis gödröcske ásítozik. Szóval annyi az egész, hogy úgy önmagában egy jellegzetes küllemű ember. Néha bemegyünk hozzá pár szót váltani, meginni vele egy sört és megenni egy csomag Nógrádi ropit.
Ez eddig teljesen átlagos dolog. Viszont itt Isztambulban lépten-nyomon mindenütt a Kárpitos hasonmásaiba botlom. A boltosban, a taxisba, a baklavásban. Már legalább 10 olyan embert láttam, aki megszólalásig hasonlít a Kárpitoshoz. Néha magasabbak nála, de az arcuk, és főleg a tekintetük, mintha ugyanaz lenne. A Kárpitos klónok. Érdekes módon még az előadásmódjuk is hasonló. Lehet, hogy mind egy Őskárpitostól származnak, aki szétszórta magvait és még a Kaszáló utcai lakótelepre is jutott belőle. Ki tudja? Mindenesetre jókat derülök a Kárpitos klónokon minden alkalommal, amikor meglátok egyet.
