Kicsit össze vagyok zavarodva az ügyben, hogy mi mindent kellene írnom. Annyi gondolat cikázik a fejemben, hogy nem is tudom hol kezdjek bele. Így hát most és itt úgy döntöttem, hogy az eszembejutás sorrendjét fogom követni. Szóval elkezdődött a suli. Az egyetem nem olyan nagy szám. Privát suli, Isztambul összes miniszoknyás kis puncija ide jár kávézni, és néha bután nézni az előadásokon. Hát igen marha sok a lány, fiúkból sokkal kevesebb van. A felvett előadásaim feléről kiderült, hogy a tanár vagy nem beszél angolul, vagy mivel egyedül én beszélek angolul a diákok között, így törökül van megtartva az óra. Persze ezeket le is adtam és felvettem helyette más előadásokat, olyanokat, amelyeknél utánanéztem a dolognak. Szóval most úgy néz ki, hogy tanulok törökül, oroszul, angolul, van egy turizmusról szóló előadásom, van egy etikám és szociális felelősségvállalás órám, és van egy nyelv és kultúra előadásom. Hát egyik sem olyan nagy szám. A török diákok rendesek, érdeklődnek felőlünk, sokat mesélünk nekik erről, arról. Mondjuk, nem nagyon vannak képben ám. Az egy dolog, hogy kuriózum, ha némelyikkel lehet társalgási szinten kommunikálni angolul. Otthon is ez lenne a helyzet fordított esetben. De az kicsit furcsa, hogy nem vágják a saját történelmüket. Vicceseket tudnak mondani. Pl.: Törökország volt az utolsó, aki kivált az Oszmán Birodalomból. Szulejmánt Atatürk leváltotta… meg ilyenek. De egyébként tényleg nagyon kedvesek a tanárok és a diákok is. Engem különösen szeret mindenki, mert hosszasan tudok nekik mesélni saját hódításaikról, arról, hogy ki volt az a Rákóczi Ferenc, milyen a disznóhús íze, milyen Magyarország és mit gondolok Törökországról. A tanárok ugyanezeket kérdezik kábé. A kontaktkurvával összevesztem, de nem érdekel már. Büdös kurvájának egy nagy pöcs kéne a valagába, már elnézést a kifejezésért.

            A szabadidő eltöltése nagyon megy mostanában. Mivel lassan már csak a múzeumok vannak hátra, sokat járunk társaságba. Van itt egy csomó népség, akikkel el lehet lenni. Taksim pedig csodás hely a társasági élethez.

            Vannak emésztési problémáim sajna… nem igazán bírja a pocakom az itteni kajákat úgy néz ki… nemtom mi lesz így. Diétázom kéne, mert a bélrendszerem mostanában rendszeresen tiltakozik mindenféle kokorecs, kumpir, kebap, köfte, és döröm ellen. Pedig marha jó kaja mindegyik. Mostanában főleg a kokorecs a kedvencünk. Sült marhavégbél fűszeresen, paradicsommal, kenyérre kenve. Nem hangzik bíztatóan, tudom, de aki egyszer megkóstolja, az nem tudja lerakni többet! Meg rászoktam a vitaminbárokra. Az a lényeg, hogy van egy nagy halom gyümölcs, és ott előtted facsarja ki a levét nekik egy tag, amit te megiszol szépen. Narancs, gránátalma, citrom, zöldalma… minden. Baromi jó. És nagyon olcsó is.

            Az alattunk lévő lakásba irániak költöztek, de jól beszélnek angolul. Mi meg hatalmas terveket dédelgetünk. Leginkább utazgatással kapcsolatosan. Fekete tenger, Ankara, ilyenek. Hát most ennyi jutott az eszembe, de ha bármi kérdésetek van, nyugodtan tegyétek fel, megpróbálok válaszolni.