A helyzet szignatúrája az, hogy baszok írni a Púp Fiksönre. Szükségem lenne egy személyi titkárra, aki megcsinálja az időbeosztásomat helyettem, de mivel ez itt nem adatik meg, könnyebb leszarni a dolgot. Azt pedig már Gengszter Zoltán művészúr is megmondta, hogy leszarni lehet, de felszarni nem, úgyhogy kész is lett a baj: nem frissül a Púp. Szörrrrnyűűű…. Ezt mondták sokan. Hát belátom szemétség megvonni a Púpot az emberektől. Többen követelőznek, Zsoltiboy veri a családját kegyetlenül, mindenki reménykedve nézegeti naponta az oldalt, hátha frissül… De nem… Ilyenkor könny szökik az emberek szemébe és bágyadtan, elkeseredve fúrják a fejüket párnájukba egy kiadós sírásra. Kivéve persze Zsoltiboyt, aki abban a pillanatban elborul agyilag, szemei besárgulnak, ökölbe szorulnak kezei, farka bizarr módon feláll, ahogy nadrágjából egy mozdulattal kitépi övét. Ez az erekció reflexszerűen megtörténik nála minden verés előtt, de persze nem szexuális indíttatásból, csupán csak azért, mert öv nélkül lecsúszna róla a gatya, így pedig, hogy ki van sátrazva, stabilan rajta marad, ahogy kiadós verésben részesíti a famíliát. J Kemény világ van ott, ahol Zsolti az úr. Nadrágszíjas fenekelés éjjel nappal ha nincs Púp.
Na szóval az utóbbi egy hónapban, amióta nem adtam magamról életjelet megjártam Kappadókiát, Athént, volt nálam Anitám, aztán Atillám, úgyhogy el voltam foglalva állandó jelleggel. Azt pedig, hogy a kis majom Robikával mi van, ne tőlem kérdezzétek. Baszogassátok Ti, hogy írjon már. Itt üzenem neki, hogy egy majomkirály, ha nem ír! Hát igen ezzel ki is fújt a szerkesztőség. Plussz még mindig nem jelentkezett senki, aki kinézetileg nagyon faszára meg tudná csinálni a Púp Fiksönt… Küszködök itt a tartalommal, de jó lenne egy kis külcsín is. Na mindegy. Ha nektek jó így. Ez hát a helyzet szignatúrája kiscicáim!
