Saját szervezésben elutaztunk Athénba. Ami igencsak jól sikeredett. Buszjegy megvesz előre, felszáll a buszra, utazik 17 órát, közben kiolvas egy könyvet, hajnalban megérkez Athénba. Athén fasza egy hely egyébként. Nem tudom milyen lehet ott lakni, de a város nagyon jó a turistákhoz. Mindenki beszél angolul, a város tiszta és rendezett (már az a rész, ahol a sok minden látnivaló van), és minden az akropolisz köré van rendezve, szóval nem nagyon kell utazgatni a látnivalókhoz. Mindent megtalálhatunk egyben. A legnagyobb nevezetességek természetesen a különféle romok. Akropolisz, Héphaisztosz templom, egy kis rom ebből-abból. Aztán vannak a múzeumok, meg a gyönyörű parkok, ahol sokáig lehet sétálgatni nézelődni. Ja meg az első újkori olimpia színhelye (1896), és a 2004-es olimpiai falu, ami konkrétan rohad szét, mert láthatólag nem sok mindenre van használva. Hatalmas terület, hatalmas építményekkel, tök üresen. Olyan az egész, mint valami apokaliptikus vízió.
A város mindenesetre belopta magát a szívembe, mert nagyon kedves és kellemes hely. Csak nagyon drága, úgyhogy szuflakin és tzatzikin éltünk öt napig. Fincsi volt, de már untam kicsit a végére. Bár most nagyon szívesen megennék egyet-kettőt. Hmm…
A visszafele út már nem volt túl kellemes, mert sok nyugdíjas között nyomorogtunk. Ráadásul (ez a kedvenc sztorim, mégis ettől volt szar a visszaút) egy tata előttem összevizelte magát. És úgy volt végig. Húgyszag ezerrel!
