Törökország érdekes hely, furcsa a társadalmi rendszer, amiben éldegélnek az emberek. Elmesélek néhány érdekes észrevételt, megállapítást.
Első mese
Van Törökországban egy olyan foglalkozás, hogy Atatürkista. Ezt a kiváló szakmát egyetemen lehet tanulni. Atatürkizmus, vagy Kemalizmus néven fut. Van ilyen szak konkrétan. Ezen emberek, akik ezt tanulják végső soron Musztafa Kemal Atatürk életét és munkásságát tanulmányozzák négy éven keresztül. Utána pedig az a munkájuk, hogy olyan kutatásokat és tanulmányokat írjanak, amellyel még magasabbra emelhetik eme pedáns államférfi legendás hírét. Na aki nem tudná, hogy ki is Törökország apja, annak ajánlom a Wikipédiát fussa át gyorsan, mert bámulatos történelmi egyéniséget hagyott ki az életéből. Atatürk nem volt akárki. Politikus és kiváló hadvezér egyben. Legfontosabb katonai hőstette, amikor az Első Világháború után a megszorongatott és megszállt Törökországot harcba szólítva kezdte el szívatni a megszálló angol és francia seregeket. Na én sem akarok itt okoskodni, mert ennek nézzen utána mindenki maga, lényeg a lényeg, minimális haderővel és trükkös lépésekkel megszopatta az ellenséget és visszanyerte függetlenségét Törökország. A nép végtelenül hálás volt ezért az öregnek, aki kihasználva népszerűségét és végtelen hitelét a nép részéről, beállt minden vezetői posztba azonnal. Köztársasági elnök, miniszterelnök, a párt elnöke és a hadsereg parancsnoka volt egy személyben. Hát akkor még ugye szultánság volt. Atatürk megmondta tehát az éppen soron levő szultánnak, hogy jobb, ha megpattan Párizsba száműzetésbe, és ott szipákolja tovább a vízipipáját, különben baj lesz. Aztán szétválasztotta az államvezetést a vallástól, szekularizáció minden téren. Na szóval nagy isten volt az úriember. Közben persze végigment minden jó nőn és naponta a rakis üveg mélyére nézett. Állítólag még maga Gábor Zsa Zsa és kedvelte a huncut kis Musztafa csínytevéseit. Lényegében Atatürk alapjaiban megváltoztatta Törökországot. Hatalmas respektet kapott és kap mindenkitől, aki csak török. Ez a furcsa személyi kultusz még a mai napig nagyon fontos a törököknél. Atatürk hibátlan, már-már emberfeletti személyét mindenütt ünneplik. Minden boltban és közintézményben van róla kép a falon. Majdnem minden szobor és köztéri faragvány őt és hőstetteit ábrázolja. Van egy-két visszatérő motívum, illetve fénykép, amelyeket különösen nagy szeretettel használnak. Ilyenek, pl.:az ég felé nézős, örömmelteli elgondolkodós, a kalapban komolyan sétálós, az úriemberes atyás nézés, a Charlie Angyalai összeállítás, a lovaglós világhódítós, stb. És még a Gellérthegy mögött is van belőle!
Szóval Atatürk egy legenda. Személyi kultusza engem kicsit Rákosira emlékeztet, de amúgy össze sem lehet hasonlítani a kettőt, mert ha az ember utánanéz Atatürknek, rájön, hogy valóban felépített valamit ebben az országban. Általa vált Törökország valóban egy összekötő kapoccsá Európa és Ázsia között. Furcsa egyvelege lett mind a kettő kultúrának. Az, pedig, hogy Atatürk kultusza kivesszen az emberekből, szerintem egyelőre lehetetlen. Atatürköt mindenki szereti. A legkisebb gyerekek is szajkózzák hőstetteit, az idősebbek pedig igen komolyan és tisztelettel beszélnek róla. Olyanokat mondanak Atatürkről, hogy Isten, vagy Allah, nagyon ritkán teremt olyan embereket, akik annyira tehetségesek, hogy meg tudják változtatni a világot. És Atatürk egyike volt ezen kevés és ritka embereknek. Szóval, úgy beszélnek róla, mintha valamiféle isteni küldött lett volna. Azt is mondják róla, hogy ha tovább él, akkor nem lett volna Második Világháború, mert Hitlert leállította volna Atatürk. Bámulatos ez az egész szerintem. Minden pénzen ő van, minden falon, minden szobron, mindenütt. Nagyon érdekes élmény lesz november 10-e 9 óra. Akkor halt meg ugyanis Atatürk, és az évfordulóra minden évben öt perce megáll az élet. Állítólag, mindenki megáll az utcán, megállnak az autók, a metrók, a villamosok. Öt perc néma csend, aztán folytatódik az élet. Kíváncsi leszek. Egyébként hatalmas beszédek, ünnepségek is vannak aznap. Ezeken az évfordulókon munkába lendülnek az Atatürkisták, és beszédeket írnak, könyveket adnak ki. Már most elkezdték feldíszíteni a várost a közeledő ünnepélyre.
Második mese
Ebben az országban a katonaság és alattuk a rendőrség hatalmas erő birtokosa. Ez a jó szokás még az Oszmán birodalomból ered, de aztán Musztafa Kemal Atatürk még inkább fellendítette a hadsereg szerepvállalását. Köztudott tény, hogy ami katonai, az csak jó lehet. Tehát a katonai szállók, nyaralók, épületek a legfaszábbak Törökországban. Továbbá itt nem szaroznak a katonai szolgálattal. Nincs olyan, hogy, jaj kicsit vérszegény vagyok, ne vigyetek már be. A kötelező katonai kiképzést nagyon komolyan veszik. Látszik is a férfiakon, hogy nem teszetosza anyámasszonykatonák. A kis suhancok még azok, de őket is el fogják vinni katonáskodni. Így erősek, jó kiállásúak a törökök. Legalábbis a legtöbb.
Harmadik mese
Törökország társadalma nagyon fiatal. Az emberek komolyan veszik a toszás fogalmát. J Mehet a móka egész nap, mert rengeteg a gyerek és nagyon sok a fiatal. Nem az van, mint Magyarországon, hogy felszállsz a békávé buszra és a busz háromnegyede nyanyákból áll. Ha lemész a piacra, nem öregasszonyok között toporogsz. Mindenütt életerős fiatal férfiak és nők vannak. Nincs is gondjuk a nyugdíjakkal. Munkanélküliség az van mondjuk bőven. Van egy török kisváros, ami rekordot döntött a fiatalok számában, a városka 70 százaléka 30 év alattiakból állt. Az már valami.
Negyedik mese
Feltűnt, hogy nagyon sok olyan állás van, ami teljesen felesleges. Bemész mondjuk egy pici kis étterembe. Külön ember ül a pénztárnál, és még rajta kívül négy pincér ácsorog ásítozva. Az egészet ketten el tudnák intézni. A dolog lényege a következő: A török állam nagyon támogatja a kisvállalkozásokat a nagyokkal szemben. Ez meg is látszik, mert annyi kisvállalkozás van, mint a gomba. Minden téren. És van valami adótörvény az alkalmazottakról, valami olyasmi a lényege, hogy kevesebbet kell adózniuk, ha több embert foglalkoztat, vagy mi. Pontosan nem tudom, ennyit sikerült egyelőre kiszednem az emberekből. Nagyon sok lenne a munkanélküli, ha nem lenne ennyi felesleges állás, azokat pedig rosszabb lenne segélyezni, meg a bűnözésüket orvosolni, mintha állást adnál nekik, amiből adóznak is valamennyit. A kisvállalkozásoknak is jó, mert az alkalmazottak után adókedvezményt kapnak. Hát valahogy így magyarázták a helyzetet. Nem értek hozzá annyira, csak érdekelt és utánakérdezgettem. Annyi biztos, hogy kezelhetetlenebb lenne minden, ha még magasabb lenne a munkanélküliség.
Ötödik mese (Requested by Zsoltiboy)
2010-ben Pécs mellett Isztambul lesz a másik Kulturális Fővárosa Európának. Tudjuk ugye, hogy bármennyire is bizonygatják a politikusok, hogy mennyire jó lesz és minden időre meglesz, még nem sokat láttunk az ígéretekből. Sokan el is vannak keseredve nálunk emiatt. Megkérdeztem a turizmus tanáromat, aki egyébként a Topkapi múzeumban is dolgozik, hogy Isztambul hogy áll ezzel a dologgal. Hát először nevetett egyet, aztán elmondta, hogy tulajdonképpen náluk sem történt még semmi. Ígérgetés az van, de semmi különöset nem csináltak még. Az emberek nem is nagyon tudnak és érdeklődnek a dologról. Isztambul arra épít, hogy így is van annyi látnivalója és történelmi jelentőségű épülete, hogy ellesznek vele az emberek.
