Mint azt már olvashattátok, akadtak gondok itt-ott. Ez ilyen. A problémák az elszállásolással folytatódtak. Szóval kiderült, hogy a kollégium havonta 250 euróba kerül, ami jórészt az egész havi ösztöndíjunk. Ezért inkább úgy döntöttünk, hogy lakást bérelünk ugyanezért az összegért. Igen a lakások bérleti díja is sokszorosa az otthon megszokottaknak, de jobbnak láttuk a saját lakás lehetőségét egy kollégiumi szobánál. Az egyetem épülete és a kollégium is a nem túl bizalomgerjesztő külvárosban található. Kapcsolattartónk ígéretét tette, hogy segít nekünk lakást keresni, mivel mi magunk hiába próbáltuk nem sikerült, mivel jórészt senki nem beszél angolul. Sajnos az ígéretét nem váltotta be. Egyetlen lakást sem talált számunkra. "Pár napot várni kell", mindig ezt mondta. Végül ismét egy kollégájával vettük fel a kapcsolatot, aki talált számunkra egy kiadó lakást, amire egy hetet kellett volna várnunk. Mivel azt mondták, hogy biztosan a miént a lakás, megnyugodva vártuk a költözést. A megbeszélt napon hiába hívogattuk kapcsolattartónkat nem volt hajlandó felvenni a telefont. Írtunk neki egy sms-t, hogy problémánk akadt, jó lenne, ha visszahívna. Erre egy kollégája hívott fel minket, hogy mi a problémánk. Kiderült, hogy mégsem költözhetünk be a lakásba, bár azt, hogy miért és milyen indokkal szegték meg a szavukat, nem voltak képesek elmondani. Próbáltuk hívni egy másik számára ismeretlen számról is a kapcsolattartónkat, ekkor fel is vette, de amikor elmondtam, hogy ki vagyok, egyszerűen lerakta a telefont. Azóta sem tudjuk elérni és nem is jelentkezett. Elméletileg hétfőn kezdődne az iskola, reméljük addig előkerül. A legjobb, hogy akkor sem tudjuk elérni, ha valami komoly bajba kerülnénk, vagy baleset érne minket. Szóval a költözés égető probléma lett, mivel három napja ugyanabban a ruhában volt mindenki, a tiszta göncök elfogytak. Ekkor egy angolul hirdető ingatlaniroda felé fordultunk segítségért, akik szívélyesen segítettek. Találtunk is egy lakást a belvárosban, ahol legalább ki merünk mozdulni este hét után is az utcára. Mondjuk az ára igencsak borsos, de nem sokkal több, mint a kollégiumi szoba ára. És mégiscsak a belváros, valamint, van saját szobája mindenkinek. Hát ez Körülbelül a helyzet jelenleg. Aztán még kiszínezem most egy két ecsetvonással a dolgot. Mustafa a főbérlőnk például a legértelmesebb ember, akivel eddig Törökországban összefutottunk. Nagyon segítőkész és rendes volt a költözésnél is (mondjuk azért a pénzért, amit neki fizetünk még táncra is perdülhetne szórakoztatásunkra). Késő éjszakába nyúlóank javítgatta az internetet, hozott új bútorokat, meg vállfákat és körbevezetett minket a kornyéken, megmutogatva hol érdmes vásárolni, enni, mik vesznek körül minket. Ilyen egy rendes fogadtatás! Ez lesz a következő bejegyzés témája! Taksim!
Ide azért beszúrok egy két képet a lakásunkról! Hehe.
