Eljött az ideje, hogy új fedél után nézzünk. A jelenlegi szállásunk igen drága és naponta kell fizetni érte. Plusz még kényelmetlen is kissé, bár biztos van ennél szarabb is.
Nézzük először a kollégiumi lehetőségeket, amiket elég hamar kilőttünk a lehetőségek sorából. Az okok egyszerűek és ésszerűek. Egy kollégiumi férőhely ára ugyanis 250 euró. Durván 60 ezer forint. Jó mi? Még nem jöttem rá mi benne a ráció, ugyanis jelenleg úgy értelmezem a kollégium fogalmát, hogy diákoknak van fenntartva, akiknek még nem nagyon van keresetük, ezért pont az a lényeg benne, hogy jó olcsó legyen, hogy ők is meg tudják fizetni. Hát ez itt nem így van. Plusz messze van a sulitól és még gázabb környéken, mint ahol most lakunk. Mondjuk így, hogy már egy ideje itt lakunk, egészen meg vagyok barátkozva a mostani helyünkkel. A sarki kebabos előre köszön és a portás is tudja a szobaszámomat. Rájöttem, hogy nem rossz környék ez, csak kissé bizarr a kinézete. Csokító, ronda és finom. Na de visszatérve a koleszhoz, éppen elég az a számláján, hogy messze van és drága. Na meg hárman laknánk egy szobában és zuhanytálca sincs amiben mosdathatnám elkényeztetett nyugati valagamat, szóval nem költözünk.
Akkor legyen albérlet! Hurrá mindenki örül! Fizethetünk egy zsák pénzt! Keressünk kiadó lakást és költözzünk is befele! Csakhogy ez nem így megy errefele! Isztambulban úgy néz ki baromi drágák az ingatlanok bérleti árai még a külvárosokban is. Ezt nem csak a hirdetésekből és saját tapasztalatainkból szűrtük le, hanem kontaktkurváink is alátámasztották. Szomorú. De azért jóval olcsóbban találtunk, mint amennyi az albi lenne. És még jobb is, közelebb van, saját szoba, konyha, minden. Úgyhogy kiválasztottunk egyet és már tökre örülünk, amikor kiderül, hogy lófaszt adnak ki nekünk nem albérletet. Mivel senki nem hajlandó mindössze négy hónapra kiadni albérletet. Ezzel a kívánságunkkal mindenütt falakba ütközünk, de hát nem akarunk több hónapot fizetni, mint amennyit itt leszünk. Végül mikor már úgy néz ki, hogy a kontaktlányok sem járnak sikerrel, jön a hír, hogy az egyik egyetemi tanár kiadná nekünk a lakását. Meg is nézzük azon nyomban. Közel van a sulihoz, eléggé jó környéken, nagyon szép a lakás, tágas, saját szoba, gyönyörű wc, zuhanykabin, mosógép, ami csak kell. 220 euró + rezsi = 250 euró! Wow!!! Ugyanott vagyunk, mint ha a koliba mentünk volna. De jobbak a körülmények! Hát egyelőre itt tartunk. Úgy néz ki, hogy elfogadjuk az ajánlatot, mert eddig bárkivel beszéltünk drágább helyen lakott... De, hogy mit hoz a jövő azt még Yoda sem tudja megmondani. Tutta la frutt!
