Gondolom, már mindenki tűkön ül, hogy hallhassa a legújabb történéseket. Ugye? Végülis az a helyzet errefelé, hogy még  mindig itt lakunk, ebben a furcsa szállóban. Négyen, mi ketten magyarok Ramónával és a litván pár; Arunas és Jovilla, akik nagyon rendesek és jófejek is. Épp most jöttek meg a bevásárlásból és hoztak nekem egy doboz sört. Ez az első, amit itt iszok a törököknél. Az a neve, hogy Efes és nem valami jó, de legalább hideg. Csudás. A suli még mindig nem kezdődött el, mert nem készültek még el az órarandeink, satöbbi… Jövő héten pedig szünet lesz, mert a ramadan utolsó hete mindig az. A cukor ünnepe is ez lesz, állítólag ilyenkor sütizabálós napok köszöntenek be itt.  Akkor megint ráállunk a baklava nevezetű süteményre.

Az elmúlt napokban voltunk várost nézni. Hát a közlekedés mókás, de majd megszokjuk. Jó messze vagyunk a belvárostól, de kábé egy óra alatt be lehet érni. Van hév, vagy metróbusz. A metóbusz mókás találmány ám. Az a lényege, hogy itt Isztambulban marha sok az autópálya, még a városban is. Van M0 és még több is. Na a metróbusz meg úgy néz ki, hogy két oldalon megy a két általában négysávos pálya, tehát összesen nyolc sáv, és ezek között van még egy-egy sáv elkerítve. Ott, ahol nálunk egy betonfal van az M0-on, vagy sövény az M7-en, itt két sáv halad. Na ezeken csak a metróbusz közlekedhet oda-vissza. Jó sok jármű van a forgalomba állítva, de még így is tele van mindig. Mondjuk jó, mert körbe lehet vele menni a városon. Amúgy utálok ezeken a közlekedési eszközökön nézelődni, mert mindig elbassza a hangulatomat. Semmi mást nem látsz, csak mocskot, trágyás lakótelepet, építkezéseket szeméttel, csövestanyákat, meg hasonló szívmelengető kellemes látványt. A belváros egyébként nagyon szép és hangulatos. Bár a legnagyobb látnivalók általában a bazi nagy mecsetek. Voltunk a Hagia Sophiaban, ami ugyancsak egy mecset és ez a legrégebbi a városban. Valamint meglátogattuk a vele szomszédos Kés mecsetet is, ami a legnagyobb. Én a Kék mecsetet csak az Ezer Láb Templomának hívom (Temple of the Thousand Feets). A mecsetekbe ugye csak fedett vállakkal és mezítláb szabad bemenni. Hehe, kezditek érteni miért az elnevezés ugye? Legalább már értelmet kapott az a szokás, hogy mielőtt belépnek a helyiek a mecsetbe, az ezek előtt elhelyezett kutaknál lábat mosnak. Az Ezer Láb Templomába ugyanis szinte csak turisták járnak, akik nem ismerik ezt a jól kitalált és hasznos tradíciót, viszont a cipőlevételt, kénytelenek betartani. Na nem köntörfalazok, úgyis mindenki rájött már mi a pálya odabent: kibaszott büdös lábszag! Már bocsánat a kifejezésért. Pedig jó nagy beltere van, amit kitölthet a szag, csak hát a lábszag gázok biztos lefelé szállnak.

Nagyokat sétáltunk a városban, ismerkedtünk a helyi szokásokkal, zabáltuk a kebabot, ilyenek… Mókás kis dolgokat vettem észre, például, hogy rengeteg a kóbor kutya, de viszont a kóborlás helyett állandóan alszanak. El is kezdtem gyűjteni őket. Az alvó kutyák gyűjteménye így jött létre. Közzé is teszem nektek!  Hehehe. Aztán találkoztunk Garfielddal, aki egy taxis macskája volt. Jót dumáltunk vele kézzellábbal. Mindig vele utazik a taxiban. Jó fej kis macska volt.

és Garfield

Ja, mint kiderült, már jártam Ázsiában, csak nem tudtam róla. Ugyanis Isztambulban két repülőtér van, az egyik Európában, a másik Ázsiában. Szóval mikor megérkeztünk Ázsiában szálltunk le, csak az éjszaka közepén ez nem tűnt fel nekem… De azért még át fogok sétálni a Boszporusz hídon ünnepélyesen. Háháháá!